Zsófi és a csillagos ceruza

Zsófi először a konyhaasztalon hagyott nagy fehér papírt vette észre. Olyan tiszta volt, hogy rögtön rajzolni támadt kedve. Odaballagott az asztalhoz, és sorba rakta a zsírkrétáit. Pötty, a cirmos macska is felugrott egy székre, és onnan figyelte, mit csinál.

Aznap délelőtt átjött hozzá a bátyja, Misi. Nem egy házban laktak, de sokszor töltöttek együtt egy-egy délutánt. Misi hozott magával egy doboz filctollat is. Letette Zsófi mellé, és azt mondta: – Rajzoljunk egy nagy képet együtt!

Zsófi ennek nagyon örült. Már tudta is, mit szeretne. Egy kertet akart rajzolni cicával, fával és egy kis házzal. Misi viszont űrhajót szeretett volna rajzolni, mert épp mostanában az érdekelte. Először még nevetve mondták az ötleteiket, de amikor mindketten a papír közepére mutattak, egyszerre elhallgattak.

– Ide jön a ház – mondta Zsófi. – Nem, ide jön az űrhajó – felelte Misi.

Zsófi összeráncolta a homlokát. Misi is makacsul fogta a fekete filcet. Pötty közben leugrott a székről, és a papír sarkánál leült, mintha ő is várná, mi lesz.

Zsófi nem akart veszekedni. Szerette, amikor együtt játszanak Misivel. De azt sem akarta, hogy az ő kertje lemaradjon a képről. Ekkor eszébe jutott valami. A fiókban volt egy régi, sárga ceruza, aminek a végén egy apró csillag díszelgett. Nagymamától kapta, és azt mondták róla, hogy különös ceruza: nem rajzol magától, csak segít megtalálni a jó helyet.

Zsófi kivette a csillagos ceruzát, és óvatosan a papír fölé tartotta. A ceruza hegye lassan jobbra billent, aztán balra, végül körözött egy kicsit a lap közepén. Misi kíváncsian nézte.

– Mit csinál? – kérdezte. – Szerintem segít – mondta Zsófi. – Talán azt mutatja, hogy nagyobb képet kell rajzolnunk.

Misi erre elmosolyodott. – Akkor lehet rajta kert is. Meg űrhajó is.

A csillagos ceruza hegye most a lap aljára bökött. Zsófi ide rajzolt egy ösvényt. A ceruza kicsit feljebb mozdult, Misi oda rajzolt egy fát. A fa mögé Zsófi kis házat rajzolt piros tetővel. Fölé Misi kerek holdat rajzolt, mellé pedig egy barátságos űrhajót, ami épp leszállni készült a kert szélére.

– Ide jöhet Pötty is – mondta Zsófi. – És integethet az űrhajósnak – tette hozzá Misi.

Ezen mindketten nevettek. Már nem az volt fontos, kinek az ötlete kerül középre. Az lett fontos, hogy a kép együtt legyen szép. Zsófi füvet rajzolt. Misi csillagokat pöttyözött az égre. A csillagos ceruza néha megmozdult a kezükben, és mintha azt súgta volna: hagyjatok helyet a másiknak is.

Mire elkészültek, a papír tele lett kedves részletekkel. Volt rajta ház, fa, cica, ösvény, hold és űrhajó is. A kert és az űr nem zavarták egymást. Inkább olyanok voltak, mint két jó ötlet egy lapon.

Anyukájuk ekkor benézett a konyhába. – Nahát, ez igazán közös rajz lett – mondta.

Zsófi büszkén kihúzta magát. Misi is mosolygott. Aztán anyukájuk megkérdezte, segítenének-e pogácsát szaggatni. Erre persze mindketten igent mondtak. A rajzot félretették a pultra, és kezet mostak.

Misi nyújtotta a tésztát, Zsófi pedig kis köröket szaggatott belőle. Pötty a konyhaszőnyegen ült, és komolyan figyelte a munkát. Néha Zsófi Misi kezére nézett, néha Misi Zsófiéra. Most már könnyen ment az együttműködés. Ha az egyik lisztes lett, a másik odébb húzta a tálat. Ha az egyik lassabb volt, a másik megvárta.

Amikor a pogácsa megsült, ettek belőle egy-egy meleg darabot. Közben újra megnézték a rajzot. Misi azt mondta: – Szerintem legközelebb rajzolhatnánk egy tavat is. – És egy csónakot – mondta Zsófi. – Meg egy másik cicát Pötty mellé – tette hozzá Misi.

Zsófi boldogan bólintott. Tudta, hogy jó együtt rajzolni, ha figyelnek egymásra. Este, amikor már ágyban feküdt, még eszébe jutott a csillagos ceruza és a közös kép. Megnyugodott, mert arra gondolt, hogy holnap is lehet együtt kitalálni valami szépet. Jó éjszakát, Zsófi, suttogta anya, és Zsófi hamar elaludt.