Lili és a sárga levél a parkban

Lili a parkban sétált, amikor először egy sárga levelet vett észre a pad mellett. Lehajolt érte, óvatosan felvette, és a tenyerébe tette. A levél kicsi volt, könnyű és szép. Lili mosolygott, ahogy nézegette. Szerette volna hazavinni anyának, mert úgy gondolta, anya is örülne neki.

Ahogy lassan ment tovább a fű mellett, a levél egyszer csak kicsúszott a kezéből. Halkan a földre esett, majd egy bokor alá csúszott. Lili rögtön megállt. Kicsit szomorú lett, mert nem látta jól a levelet, csak a szélét pillantotta meg a bokor alatt.

Ekkor odaért Máté, egy kisfiú a parkból. Máté ismerte Lilit, ezért rögtön megkérdezte: – Mit keresel? – A sárga levelemet – mondta Lili. – Segítek – mondta Máté.

Először leguggoltak a bokor elé. Lili benézett balról, Máté benézett jobbról. A levél valóban ott volt, de túl bent feküdt. Lili keze sehogy sem érte el. Lili egy nagyot felsóhajtott, de Máté nyugodtan és biztatóan nézett rá.

Aztán Máté meglátott egy hosszú, leesett gallyat a földön. – Ezzel lassan közelebb húzhatjuk – mondta. Lili óvatosan megfogta a gallyat. Máté mutatta, merre tolja, és Lili nagyon figyelt. A levél megmozdult. Még egy kicsit közelebb jött. Végül Lili már elérte az ujjaival, és óvatosan kiemelte a bokor alól.

Lili arca rögtön felderült. – Megvan! – mondta. Máté mosolygott. – Most tedd a zsebedbe – mondta. Lili a kabátja zsebébe csúsztatta a levelet. Ott már biztonságban volt.

Még sétáltak egy kicsit a parkban. Nézték a füvet, hallgatták a madarakat, és csendben mentek egymás mellett. Lili már nyugodt volt. Otthon megmutatta a levelet anyának, aztán bebújt az ágyba. Megnyugodott, elcsendesedett, és hamar elaludt. Jó éjszakát, Lili.