Marci és a kék szerelőkocsi útja

Marci lehajolt, de a kis papír még beljebb csúszott a pad alá. Épp ez volt a baj: a pecsétgyűjtő lapja eltűnt, pedig már két pecsét rajta volt. Levi a pad másik oldaláról benézett, de csak port és egy elgurult kupakot látott.

– Mindjárt kezdődik a következő állomás – mondta Levi halkan. – Ha nincs meg a lap, nem tudjuk, merre menjünk tovább.

Marci nem ijedt meg, csak gyorsan körülnézett. A hosszú csarnokban halk zúgás hallatszott, és valahol fém koppant. Nem voltak egyedül, de anya éppen a jegypénztárnál kérdezett valamit, így most nekik kellett megoldaniuk a kis gondot.

Ekkor egy alacsony, kék szerelőkocsi gurult melléjük. Nem volt benne sofőr. Lassan mozgott, és az elején egy kis kampó volt. Egy szerelő bácsi tolta, és megállt a fiúk mellett.

– Elakadt valami? – kérdezte mosolyogva.

– A lapunk becsúszott a pad alá – mondta Marci.

– Akkor ezt a kampót pont jókor hoztam – felelte a bácsi.

Letérdelt, a kampót benyújtotta a pad alá, és óvatosan kihúzta a papírt. A lap sarka kissé poros lett, de megkerült.

– Köszönjük! – mondta Marci.

– Szívesen. Ha akarjátok, a kocsi utánam jöhet, és megmutatom, hol van a harmadik pecsét – mondta a szerelő bácsi.

A fiúk egymásra néztek. Ez már kalandnak hangzott.

Elindultak a kék szerelőkocsi mellett. Most látták csak, hogy nem egyszerű váróteremben vannak. A csarnok egyik végében egy régi busz állt, a másik oldalon egy villamos orra látszott, kicsit távolabb pedig egy mozdony kereke magasodott. Egy közlekedési múzeumban jártak, ahol aznap pecsétgyűjtő játék volt gyerekeknek.

– A harmadik pecsét a sínes járműveknél van – mondta a bácsi. – Tudjátok, mi a nagy különbség egy busz és egy vonat között?

– A vonat nagyobb – vágta rá Levi.

– Az is igaz – bólintott a bácsi. – De a legfontosabb, hogy a vonat sínpáron fut. A busz kormánnyal fordul az úton. A vonat viszont a sínek útját követi.

Marci megnézte közelről a mozdony kerekét. Vastag volt és erős.

– Akkor a vonat nem tud csak úgy balra fordulni? – kérdezte.

– Nem úgy, mint egy autó – felelte a bácsi. – Ahol a sín megy, ott megy a vonat is. Ezért nagyon jól lehet tervezni az útját.

A harmadik pecsét egy kis asztalon várta őket. Egy piros vonat képe volt rajta. Marci büszkén nyomta a lapra.

– A negyedik állomás a vízi járműveké – mondta a bácsi. – Oda is elkísérlek benneteket a szerelőkocsival.

A kocsi halk surrogással gurult előttük. Levi megsimította az oldalát.

– Ez is jármű? – kérdezte.

– Igen, csak nem utasokat visz – mondta a bácsi. – Szerszámokat és alkatrészeket szállít. A járművek nem mind ugyanolyan munkát végeznek.

A következő teremben egy csónak, egy komp makettje és egy nagy hajócsavar képe várta őket.

– A hajó miért nem süllyed el? – kérdezte Marci.

A bácsi fogott egy üres műanyag tálat az asztalról, és egy vízzel teli átlátszó dobozba tette. A tál fenn maradt a vízen.

– Mert a hajó teste úgy van kialakítva, hogy sok vizet kiszorítson – mondta. – Ha egy tárgy jól tartja magát a vízen, lebegni tud. A hajó teste nagy és üreges, ezért sok levegő is van benne.

– Mint amikor a fürdőkádat teleengeded, és a játékcsónak fennmarad – mondta Levi.

– Pontosan – felelte a bácsi.

Megkapták a negyedik pecsétet is. Ezen egy kis hajó volt.

– Még egy maradt – nézett a lapra Marci.

– Az emeleti állomáson – mondta a bácsi. – Ott a repülésről van szó.

Lift helyett rámpán mentek fel, mert a kék szerelőkocsi azon is könnyen haladt. Fent egy régi repülőgép függött a mennyezetről. Alatta szélcsatornás játék állt, benne könnyű kendők lebegtek.

– A repülőnek szárnya van, és gyorsan halad a levegőben – magyarázta a bácsi. – A szárny alakja segít abban, hogy a levegő tartsa.

Marci felnézett.

– Mint amikor a kezemet kiteszem az autó ablakán, és nyomja a szél?

– Igen, csak a repülőnél ezt nagyon okosan használják ki – mondta a bácsi. – A pilóta irányítja, a motor pedig előre viszi.

Az utolsó pecsét egy kis repülő volt. Amikor Marci rányomta a lapra, mind az öt állomás kész lett.

Anya ekkor érte utol őket.

– Látom, igazi felfedezők lettetek – mondta.

A szerelő bácsi a kék kocsira tette a kezét.

– Ma a segítőtök ő volt – mondta. – Nélküle nem kerül elő a lap, és nem jutunk ilyen gyorsan mindenhová.

Marci megsimogatta a kocsi fogantyúját.

– Szerintem ő is tudott mindent az útról – mondta.

Levi nevetett.

A kijáratnál még volt egy kis sarok az űrről. Egy tábla mutatta a Napot és a bolygókat. Marci megállt előtte.

– A Föld is bolygó, ugye? – kérdezte.

– Igen – mondta anya. – A Föld a Nap körül kering, és mi ezen a bolygón élünk.

Marci bólintott. Ma megtanulta, hogy a busz az úton fordul, a vonat a sínen halad, a hajó a vízen lebeg, a repülő pedig szárnnyal halad a levegőben. És azt is, hogy a járművek sokféleképpen segítenek az embereknek.

Otthon Marci még egyszer megnézte az öt pecsétet, aztán letette a lapot az ágya mellé. A válla ellazult, a szeme lassan lecsukódott. Jó éjszakát mondott anyának, elcsendesedett, és hamar elaludt.