Bence és a tüsszentős dinoszaurusz
Bence és Misi egy dinoszauruszos homokozóban keresgélnek, és két vicces próbálkozás után kiderül, hogy a nagy lelet egy tüsszentős kődinó-orr.
Bence már tolta is a kis narancssárga vödröt a kövek között, amikor Misi utána szólt: – Várj meg!
Bence megállt. Lehajolt. Talált egy hosszú, lapos csontot. Vagy legalábbis annak nézett ki. – Ez biztos dinócsont – mondta komolyan. Misi mellé guggolt. – Akkor kell hozzá egy fej is.
A két fiú keresni kezdett. Egyik kavicsot a másik után fordították meg. Néha csak falevél volt alatta. Néha egy bot. Néha semmi érdekes. Aztán Bence meglátott valamit a homokban. – Ott van! – kiáltotta.
Kihúzta, de nem dinófej volt, hanem egy játék lapát. Piros volt, és kicsit homokos. Misi nevetett. – Ezzel legalább gyorsabban áshatunk. Bence is nevetett. Szerette, ha van terv.
Ásni kezdtek. Egy kis gödröt csináltak. Aztán még egyet. Bence közben dínóhangot adott. – Roarr! Éhes vagyok! Misi rögtön felelt: – Roarr! Kérek három banánt és egy pár zoknit!
Ezen mindketten nagyon nevettek. Bence majdnem beleült a homokba. – A dinoszauruszok nem esznek zoknit – mondta. – Ez egy vicces dinoszaurusz – felelte Misi.
Nem sokkal később végre előkerült valami nagyobb is. Kerek volt, szürke volt, és félig kilátszott a homokból. Bence óvatosan megkopogtatta. – Ez lehet a tojás. Misi nagy szemekkel nézte. – Vagy a hasa.
Most derült ki igazán, hol vannak. A játszótér sarkában volt egy ásós homokozó, dinoszauruszos táblával. A tábla szerint itt lehetett „ősleleteket” keresni. Bence ezt nagyon jó ötletnek tartotta.
Csakhogy a nagy szürke valami nem mozdult. Bence húzta. Misi tolta. Semmi. – Első próbálkozás nem sikerült – mondta Bence. – Akkor kell egy jobb ötlet – mondta Misi.
Bence körbenézett. A kerítésen túl éppen elment egy kukásautó. Zöld volt, hangos volt, és szépen lassan gurult. Bence rögtön mosolygott. – Bárcsak segítene a kukásautó! Misi bólogatott. – Akkor mi is csináljunk úgy, mint egy gép.
Ez lett a második próbálkozás. Misi volt a markoló. Két kézzel lapátolta félre a homokot. Bence volt a tolóautó. Letérdelt, nekifeszült, és közben búgó hangot adott. – Brummm. – Csipogj is, mint amikor tolat! – mondta Misi. – Píí-píí! – csipogta Bence.
A nagy szürke valami egyszer csak kibillent. Gurult egyet, és megállt a gödör szélén. A két fiú elhallgatott. Aztán egyszerre mondták: – Kő!
Nem dinótojás volt. Nem dinóhas volt. Csak egy nagy, sima kő volt. Bence rátette a kezét. – Akkor ez a dinoszaurusz orra. Misi rögtön bólintott. – Jó. És ha megnyomjuk, tüsszent.
Bence finoman megpaskolta a követ. – Hapci! Misi hátraugrált. – Jaj, tiszta homok lettem! Bence nevetett. Misi is nevetett. Még egyszer megnyomták a „dinóorrat”, és még egyszer jött a nagy közös: – Hapci!
Amikor elfáradtak, visszavitték a lapátot a dobozba, és kisétáltak a játszótérről. Bence hazament, megmosta a kezét, és még egyszer elmesélte a tüsszentős dinoszauruszt. Aztán bebújt az ágyba, jó éjszakát mondott, és szépen elcsendesedett.