Orsi és a Balatoni Kalapbemutató

Egy langyos nyári estén Orsi a Balaton partján ült egy csíkos pokrócon, és komolyan figyelte a vizet. Orsi szerint a Balaton egészen biztosan értett a divathoz. Ha fújt a szél, a víz fodrai táncoltak. Ha kisütött a nap, csillogó kabátot vett fel. Ha pedig egy kacsa úszott el, akkor a tó rögtön készített neki hullámos kifutót.

– Ez egy nagyon elegáns tó – mondta Orsi.

Mellette Patti, a húga, éppen egy nádszálat próbált karkötőnek felcsatolni a csuklójára. A nádszál azonban hajthatatlanul úgy döntött, hogy inkább nádszál marad.

– Nekem is kell valami elegáns – jelentette ki Patti.

Ekkor érkezett meg a nagymama egy nagy szalmakosárral. A kosárból nem uzsonna került elő, hanem mindenféle csuda holmi: kendők, szalagok, régi gombok, egy pöttyös kesztyű pár nélkül, meg három kalap. Az egyik túl nagy volt, a másik túl tollas, a harmadik pedig olyan kicsi, hogy még egy dinnyének is szűk lett volna.

Orsi szeme kerekre nyílt.

– Lesz divatbemutató?

– Csak ha vannak modellek – kacsintott a nagymama.

Modellekből szerencsére nem volt hiány. Ott volt Orsi, aki azonnal felpróbált egy széles karimájú kalapot. Ott volt Patti, a húga, aki egy kendőt kötött a derekára, és azt mondta, hogy ez egy „szuperforgós tavi szoknya”. És ott volt Zsömi is, a közeli nyaraló kertjéből átsétáló hosszú nyakú játékzsiráf, amelyet a szomszéd kisfiú mindig a teraszon felejtett. Zsömit Orsi kölcsönkérte a bemutatóra, mert szerinte egy zsiráf minden divateseményt komolyabbá tesz.

– Ő lesz a fő díszvendég – mondta Orsi ünnepélyesen.

– Nem túl magas? – kérdezte Patti.

– Egy divatbemutatón senki sem túl magas – felelte Orsi.

A kifutó hamar elkészült: két törölköző lett egymás mellé terítve a fűbe, a végére pedig egy vödör került, mint „fordulópont”. A közönség is összeállt. Nagymama tapsolt. Egy bácsi a stégről integetett. Két kacsa gyanús érdeklődéssel nézett a part felé. Még egy sirály is odatipegett, bár ő inkább csak azt remélte, hogy valaki elejt egy pogácsát.

– Hölgyeim, uraim és kacsáim! – kiáltotta Orsi. – Megkezdődik a Balatoni Kalapbemutató!

Elsőként Patti, a húga vonult végig. Olyan komoly arccal lépkedett, mintha legalábbis ő találta volna fel a fodros zsebeket. A kendőszoknyája libegett, a fején egy hatalmas kalap billegett, és minden harmadik lépésnél meg kellett igazítania. A végén fordult egyet a vödörnél, de olyan lelkesen, hogy a kalap a szemére csúszott. Patti ettől sem jött zavarba.

– Ez a titokzatos stílus – közölte a kalap alól.

A közönség, különösen nagymama, nagyot nevetett.

Másodikként Orsi következett. Ő három szalagot kötött a kalapjára, kettőt a karjára, és egyet teljesen véletlenül a bokájára. Lassú léptekkel indult, mert úgy látta, a híres modellek sohasem rohannak. Aztán észrevette, hogy Zsömi, a játékzsiráf is a kifutóra került, és a hosszú nyaka miatt mindenki őt nézi.

– Hé, ez az én bemutatóm! – nevetett Orsi.

Gyorsan Zsömi nyakába kötött egy csíkos kendőt, és attól kezdve a zsiráf hivatalosan is társtervező lett. Még a kacsa is elismerően hápogott.

Ekkor azonban váratlan divatvészhelyzet történt. Feltámadt egy játékos szél, és felkapta a túl tollas kalapot. A kalap átrepült a pokróc fölött, megkerülte a vödröt, majd elegánsan leszállt a sirály fejére.

A sirály ettől annyira meglepődött, hogy mozdulatlanul állt, mint egy szobor, csak kissé sértett arccal.

– Nézzétek! – tapsolt Patti. – A madár is be akar mutatkozni!

A sirály tett három méltóságteljes lépést, majd félrebiccentette a fejét. A tollas kalap pont illett hozzá. Olyan volt, mintha egész életében erre a szerepre készült volna.

– Ő a meglepetésvendég – jelentette be Orsi. – Balatoni Sirály, a Levegős Kollekcióból.

Most már mindenki nevetett, még a bácsi is a stégen. Nagymama olyan hangosan tapsolt, hogy egy gomb kipattant a kosárból. Orsi felvette a gombot, és hirtelen remek ötlete támadt.

– Készítsünk mindenkinek saját stílust! Nem kell egyformának lenni.

Így aztán elkezdődött a nagy balatoni öltöztetés. Patti kapott két különböző szalagot, mert szerinte a „nem ugyanaz” sokkal érdekesebb. Zsömi, a zsiráf nyakára került a leghosszabb kendő, mert azt senki sem tudta volna ilyen szépen viselni. Nagymama a pöttyös kesztyűt tűzte a kalapjára dísznek, és azt mondta, ez a „praktikus elegancia”. Orsi pedig rájött, hogy neki az tetszik a legjobban, ha kényelmesen tud szaladni, forogni és nevetni a ruhájában.

– Akkor az én stílusom a kacagnekem-jólvan divat – mondta.

– Az nagyon modern – bólintott nagymama.

A bemutató végén mindenki egyszerre vonult a törölközőkön. Patti csücsörített, mint egy fontos divatbaba. Orsi forgott egy nagyot. Zsömi komolyan nézett előre, ahogy egy híres zsiráfhoz illik. A sirály pedig, aki még mindig a tollas kalapot viselte, röppent egy kicsit, aztán visszaült, mintha tudná, hogy most jön a finálé.

– A mai este győztese... mindenki! – hirdette ki Orsi.

– Még a kacsa is? – kérdezte Patti.

– Még a kacsa is, ha jól hápog – mondta Orsi.

A nap lassan lejjebb csúszott az égen, és a Balaton már nem csillogott olyan elevenen, inkább csak csendesen ringatta a partot. Nagymama összepakolta a szalagokat, a gombokat és a kalapokat. Patti nagy ásítással a pokrócra dőlt. Orsi megsimította Zsömi kendőjét, és arra gondolt, milyen jó, hogy a legjobb divat nem az, amitől valaki merev lesz, hanem az, amitől vidáman lehet mozogni, nevetni és önmagának lenni.

– Holnap is lehet bemutató? – kérdezte halkan.

– Lehet – mosolygott nagymama. – De most már a pizsamakollekció következik.

Orsi ezen még elnevette magát, aztán belebújt a puha pizsamájába. Patti, a húga, mellé kuporodott, és mindketten hallgatták a tópart esti neszeit. Jó éjszakát, Balaton, suttogta Orsi, majd megnyugodott és hamar elaludt.